Kértem és kaptam, egy véleményt. A padok közül. Erre is szükség van. Nem is kicsi.
Változtatás nélkül közlőm.
Mi lenne, ha nem csak a tanárok / szakoktatók értékelnék a szakácsoktatást Magyarországon, hanem egy diák is? Csak, hogy az érem mindkét oldala látható legyen. S mi van ezen az oldalon? Meglátásom szerint semmivel sem jobb, mint amit a szakoktatók észlelnek. Mondjuk ez is relatív, mert, aki komolyan szeretne tanulni, annak szinte lehetetlen. Aki viszont csak azért jár be, hogy legyen egy papírja - amit lehet, hogy egész életében nem is fog használni, azaz nem marad a szakmában vagy megelégszik egy elfogadható, de nem túl nagy színvonalú tudással - annak pont megfelelő. Mit is értek ez alatt?
Valljuk be őszintén, hogy a tanulók többsége ma már csak a kettesre hajt, azt is csak azért, hogy ne csapják ki. Egyszerűen maga a szakma nem érdekli. Vagy ha mégis, akkor túl lusta, ahhoz, hogy tanuljon. Arról nem is beszélve, hogy azt a diákot, aki jobban teljesít UFÓ-nak nézik vagy valami hasonlónak. Személyes tapasztalat.
Én érettségi után jelentkeztem szakácsoktatásra, azért, mert engem érdekel és szeretnék jó/ nagyon jó szakács lenni, aki nem csak dolgozik, hanem érti is amit csinál és ért az adott ételhez. Nem csak elkészítéséhez, hanem annak tálalásához, különlegesebb elkészítéséhez, más ízekkel való kombinálásához is. Olyan, aki mer elrugaszkodni a szabályoktól és mer új ízeket kipróbálni, kísérletezni. De, hogy ilyesmit tanuljak az iskolában, azaz mondhatni művészeti szinten ismerkedjem a szakmával (mert szerintem egy szakács azért több egy háziasszonynál, mert tud ilyeneket), szinte lehetetlen. Miért is? A tanulók hozzáállása és az évtizedek óta berögzült szabályokat követő tananyag miatt.
A tananyagról: megmondom őszintén, hogy azt a rengeteg receptet, amit meg kell tanulnunk, nagyon nehezen tudom megjegyezni. S ráadásul rövid időn belül sokat felejtek, pedig kiváló eredménnyel érettségiztem le. Láttam külföldi tankönyvet és náluk közel sincs annyi recept, mint nálunk, közel sem. Náluk több a technikai rész, a darabolások, egy adott zöldség variálása fűszerekkel, tálalása, kombinálása más zöldségekkel, húsokkal. Megmutatja, képekkel illusztrálja (!) hányféleképpen lehet felvágni, bevágni, milyen kést használjunk. Az elkészítendő ételeket, lépéseket képekkel kíséri, aminek köszönhetően a diáknak lehet némi elképzelése, hogy mégis miről tanul. Az ételkészítési alapismeretek mellett a többi tantárgy nem jelent ekkora problémát. Mondjuk a tanulók többségének igen, mint már utaltam rá a rengeteg kettessel és bukással.
Tudják mi az érdekes, de negatív értelemben, hogy a szakoktatóknak meg van a tehetsége, vagyis az enyémnek igen, és a kellő tudása, amit tovább adhatna, ha érdekelne bárkit is. Ha a tanulók nem csak "melegedni járnának be az iskolába", hanem tanulni is szeretnének.
Másik kérdés az órák száma. Miért kell ennyi óra? Úgy értem, személy szerint úgy érzem, hogy az órák 70%-ára felesleges bejárni, mert hónapokon keresztül ugyanazt az anyagot vesszük, és ugyanabból szerzünk jegyet. Ennek mi értelme? S miért van? Megint csak a hozzáállást tudom példának hozni, mert ami az órákon működik az egy anarchikus állapot, semmi más. A tanár magyarázna, a diákok közül 5-6 figyelne (nem több, komolyan), a többi meg mintha nem is lenne óra, vagy nem is lenne bent a tanár. A terem egyik végéből beszélget valaki egy másik diákkal, miközben a többiek közöttük beszélgetnek. Totális káosz, nem?
Nem lenne itt az ideje valahogy változtatni ezen? Mondjuk, megmondani már nem tudom, hogyan lehetne. Remélem azok, akik tudják, tesznek valamit.
